Szokásos szégyenérzet tölti meg törékeny lelkem,
Engesztelésképp olvassátok legújabb versem
Így nyugodtan mehet neked holnap a majális
De előtte azért rendesen kajálj is!
Úgy kezdődött minden immáron néhány napja,
Arra lettem figyelmes, hogy lakásunk egy szobáját Szilvi lakja
Számottevően komoly örömet okozott érkezése
Majd mintegy 20 percet vett igénybe a város megnézése
Sokat sétáltunk, néha feleslegesen
De minden este megetettem kedvesen
Majd elment ez a pár nap igen gyorsan
(Ne feledjétek, hogy hamarosan előre lépek egyet korban!)
Elment tehát Szilvi s nem maradt más,
Mint a kötőhártyagyulladás
Hamar túlléptem ezen a kellemetlenségen
Mert jelenésem volt egy másik földrajzi egységen
Marokkóba szólt a jegyünk 4 kellemes napra
Oh, a szívemet az ottani kurva meleg még most is áthatja
Bazárból ki, bazárba be, séta összevissza
Hülye az, aki az ottani csapvizet issza.
Imádtuk utunk minden egyes percét,
Hazajöttünk, majd folytattam a félbehagyott esszét.
Ennek is hamar végleg véget vetettem
Ugyanis diplomáim számát eggyel megnöveltem
Távozom most, attól félek,
Itt az idő, hogy innen lelépjek
Ha esetleg érdekelnének képek (szépek!),
Segít, ha a kicsi kezed erre a linkre téved:
U.i.: Ezt még gyorsan megjegyzem:
a repülőjegyet megvettem,
július 2án rendeződik vissza az életem
Nahát…ti is észrevettétek h nem volt új bejegyzés? pofátlanság. de újra megjelentem a porondon. Szerfelett szégyellem magam a jelentős késésért, azonban különböző dolgok jöttek közbe. Íme egy összefoglaló azért az elmúlt hetekről:
Az első héten annyi történt, hogy a bicikli maffia áldozatává vált a kis társam s kórházba kell majd vinnem. Így most minden napom egy üdítően frissítő sétával kezdődik s végződik. Érdekes módon, mint a ló, akit a szemeszter elején ráállítottak a pályára, gyalog is a bicikliúton közlekedem. Nagy szerencse, hogy eddig nem vonattal jártam…Csütörtökön teniszezni mentünk a lakótársammal, de úgy határoztunk, hogy a bemutató meccsünket inkább csak magunknak mutatjuk be és nem hirdetjük meg grand slam tornaként.
Pénteken elmentünk Granadába s egészen vasárnapig ott voltunk szerencsére. Granadának van egy olyan könnyen elfogadható tulajdonsága, hogy minden ital mellé ingyen kaja jár. A mini nyaraláson kicsit meglegyezgetett a betegség szele, de ezt könnyen elhessegettem és s ment nekünk a lázas partizás s az electrolatino. A hely ahova egy kis segítséggel betévedtünk egy színház leheletnyi átalakításával nyerte el végső formáját. Hálistennek megfelelően kultúráltnak találtam és partizó pózba vágtam magam.
Majd miután hazatértünk erasmusos alvóvárosunkba, én fellőttem az igazi betegséget és lázas várakozásba kezdtem, ugyanis a családom mostanra időzítette a vizitet. Ők megjöttek, én azonban lázas maradtam. Ezt a kellemetlen, de pikáns részletet leszámítva, elmentünk Portugáliába és ott is töltöttünk egy hetet. Majd pont mielőtt unatkozni kezdtünk átmentünk Malagába és folytattuk tovább mézmocsár életünket. Tehetséges családom akkurátusan kiválasztotta az egyetlen hét rossz időt az évben, de egy percet se aggodalmaskodjatok, most hogy elmentek újra 25 fok van. Azért ez nagy szerencse.
Azt mindenképp fontos, hogy felírjátok, hogy nem feltétlen jó dolog itt betegnek lenni. Mikor éppen lázasnak tituláltam magamat elmentem az ügyeletre, ahol közölték h nono, itt csak 3 és 8 között van rendelés, menjek át a körzetihez. Mondtam neki, hogy köszönöm a szíves útbaigazítást, pont erre vágytam, már indulok is. Majd mikor az elemekkel harcolva leküzdöttem a távolságot és bevánszorogtam a másik rendelőbe, közölték h nono, nem működik a számítógépes rendszer, várjak 3ig és menjek az ügyeletre. Itt már kevésbé ugrándoztam jókedvemben, picit talán káromkodhattam is. Majd mikor újra visszamentem az ügyeletre, az orvos "keep calm and carry on" jelleggel felírta ugyanazt a két gyógyszert, ami már akkor 1 hete bizonyult hatástalannak. A see you later spanyol megfelelőjét abban a pillanatban tökéletesen valósnak éreztem ám erre hálistennek nem került sor. No mindegy, a veszély elmúlt, most a kis lakótársam küszködik az életben maradásért, ajánlottam neki a fenti kiváló szakembert, akit ő meg is látogatott, de csak holnapra kapott sorszámot. Tranquilo, tranquilo…
Most, hogy életem egén a viharfelhők szétszéledtek, néhány napig lelkesen beülök az iskolapadba, hogy aztán onnan kipattanva köszöntsem a drága Szilvit.
Látom én, hogy magasan képzett olvasóközönségem láthatóan lírai posztjaimat preferálja, de engedjetek meg egy kis színvonal csökkenést és egy rímtelen bejegyzést, ugyanis a bennem szunnyadó költő most túl mélyen szunnyad.
A hetem igen szociálisan telt, hálaistennek mindig van mit ünnepelni. Hétfőn egy kellemesen lepattant helyen éreztem otthon magam, nem pozícionáltam magam túl messzire a bárpulttól, így igen hamar fényt derítettünk arra, hogy egy üveg bor csak 3euró. Miután egy kis pihenőre vágytam hazatértem luxus barlangomba. Szerdán egy kellemes pizza vacsorával foglaltuk le magunkat, majd miután – mint ezzel mindannyian tisztában vagyunk – ez az észt nyelv napja, így észt nemzetiségű kis társunk észt órát tartott nekünk.
Csütörtökön a főbérlő egy tortillával lepett meg minket, amit mi igazán kedves gesztusnak értékeltünk s ezért jóízűen elfogyasztottuk. Természetesen nem a tortillát. Miután nem találtam megfelelő március 15-i megemlékezést magamnak, ezért egy házibuliba koordináltam magam, onnan meg az ír kocsmába mentünk és hajnalig suttogtunk és ültünk vigyázban néhány korty alkoholmentes sör felett.
Azt még nem is említettem, hogy egy angol nyelviskola felett lakom. Annyira kíváncsi vagyok, hogy ki tanít kiket, mert a városban 1 árva szót nem beszél senki angolul. Nagyon izgi lehet.
Akkor most átfordítom a blogom történetét egy szép állatos mesévé és elmesélem még nektek azt is, hogy az egyik lakótársam egy igazi biciklivirtuóz Lance Armstrong. Szóval kezdődött minden februárban,mikor egy szép délután defektet kapott a kis paripája. Ezt cirka 12euróért ambulánsan orvosolták. Majd egy még szebb estén ellopták az ülését. Ezt további 30euróért orvosolta ő maga. Majd miután megpatkolta és megnyergelte paripáját a sors az egész lovat elvette tőle, és tegnapelőtt ellopták. A fun fact az, hogy kikötötte a jószágot egy kocsma elé, de az ülést bevitte magával, tanulva a történelemből, majd mire kiért Rárót elkötötték, de a zár épségben ott maradt, így most szegénykémnek van egy biciklilakatja meg egy ülése. Azt hiszem érthető, hogy ez a két dolog sok szempontból kevésbé tűnik hasznosnak.
Így én is kicsit aggódom a saját biciklimért, mert már csak nagyon kevés van épségben, láthatóan az egyetem egyedi gyártású, ultramodern biciklikkel lepett meg minket.
Sajnálom, tudom, hogy rég volt már az utolsó
Engem is elkapott a spanyol tempó:
Minden majd csak mañana, mañana
De ihun a blog, jól van na
A hetem elég szolidan kezdődött
Minden kis diák a padokba rendeződött
Egy percig se sajnáljatok azért
Szerda este már nyúltam a sörért
Igaz, hogy az óráim leginkább 2 órán át tartanak
Mégis úgy érzem az, amit ők adnak
Az élethosszig tartó tanulás modellezése
S általában úgy érzem: sosem lesz ennek vége
Íme a másik szép iskolai tradíció:
Ma megtörtént a kurzusregisztráció
Nem történt semmi komplikáció,
Folytatódhat a relaxáció
Nem beszéltem spanyolul összesen még 5 órát
Csak ha épp kérni kell a cervezát
Majd' elfelejtettem a hét legfontosabbját:
Hétvégén újra meglátogattuk Sevillát
A napok számát lazán megduplázva
most két kerek napot töltöttünk ugrándozva
ment nekünk a flamenco és a tapas bár
így pont a csillagos ég volt a határ
Vasárnap a tengerparton ért minket a szieszta
S mivel most kifőtt nekem a pasta
A kis versem most lett kerek
Gyűljenek csak alul a lájkoló nevek
És újra itt. Szóval úgy esett, hogy szombaton Sevillába kényszerítettük magunkat. A város gyönyörű, a társaság igen kellemes volt, mindenki oda volt meg vissza tőle, de ez itt nem a whyvisitsevilla.com, úgyhogy legyen elég annyi, hogy szuper jó volt, s nézegessétek az agyonphotoshoppolt képeket: https://plus.google.com/photos/106336620760470295559/albums/5713523806922217921?authkey=CMLP-82u6oGNVA
Hálistennek keddre szünetet iktattak be az iskolában, meghitt megemlékezést tartottunk Andalúzia napjáról. A tengerparton. Álmomban. Szóval a lényeg, hogy a sziesztámat a tengerparton töltöttem és egy könnyed alvással fűszereztem meg stresszes életemet. Majd a pofátlan módon feladott statisztika esszémet komponáltuk együtt a google translatorral. Néha segítenem kellett neki.
Szerdán a szokásos erasmus parti volt, amit spanyolosan sikerült 2.30ra meghirdetni. Hajnalban. Hát mit van mit tenni, leküzdöttük a kultúrsokkot és prezentálódtunk a partiban.
Ami talán még kellemesen szórakoztató lehet, és ezért elmesélem, hogy péntek délután nem volt internet a lakásban. Ez úgy történhetett meg, hogy a lakásunk állapota finoman szólva is hagy némi kívánni valót maga után. Néhány dolog nem működik. Szóval miután a mosógép és a tűzhely egyszerre volt bekapcsolva, ezért a villany megszűnt létezni s egyúttal az internet is. Felhívtuk a kis főbérlőt, akinek van bátorsága csak spanyolul beszélni, se litvánul, se lengyelül, se magyarul. Remek. Mi meg csak az egyetlen közös kis lingvisztikai kincsünket ismételgettük, azt hogy kurva. Ez egy szolidan megmosolyogtató szituációt eredményezett, majd végül nem tudni hogy, de lett net.
Meg hát sajnos itt sem tűrik jobban a szomszédok a búgó, lágy zenét és kellemes mosolygást, és néha mikor házibuli van akkor fenyegetőznek a rendőrökkel. Így történt ez tegnap is, mikor a svédeknél lakásavató volt, s hívni akarták a szomszédok a rendőröket, én mondtam is rögtön h ennek a fele sem tréfa, lehet hogy ez rögtön a swedish house maffia lesz. Inkább elindultunk az éjszakába.
Mára egy baráti teniszezést terveztünk, majd miután ez ütő híján nehezebben valósítható meg így inkább egy alkoholpárologtató futást tartottunk. Remek volt….befejezni J
Ezzel akkor most a bejegyzést is befejezem s üdvözöllek titeket.
Építő jellegű kritikák következtében
Írom e bejegyzést a rímek jegyében
S mindenről részletesen beszámolok
S elárulom, hogy igen ritkán tanulok.
Kezdjük akkor a lakással nyilván
Lakik itt még két lengyel meg egy litván
Legyen elég annyi, hogy a bor olcsóbb mint a fűtés,
Néha nem tudom lakás-e ez vagy söntés.
Sajnos éjszaka kellemetlen hideg van
Nem elég már a négy paplan
A fűtéstechnika nem része itt az építészetnek
Azt mondják, az éjszakák hamarosan jobbak lesznek.
Az edukáció megkezdődött,
Az érdeklődésem fel-nem-keltődött
Arra gondoltam, ez a félév ne szóljon arról,
Hogy a kicsi vera sokat magol
Így a 4 tárgyam közül 2 angol.
Csodálatos biciklivel ajándékozott meg az egyetem
20 euróért fél évig ő az én plusz két kerekem
Így a távolság 15 perc alatt könnyen leküzdhető
Melyet azért túl korán reggel nem szívesen tesz meg ő
Ha már edukáció: baráti órarendemet illetően
Csütörtököt leszámítva mindennap kelhetek délben
Így tehát egy összevont szieszta és éjszakai alvás
Hiszen igaz is, hova az a nagy rohanás?
Úgy gondolom, a vége most itt legyen
Hisz a gyermek most kávézni megyen,
Sevillában töltöttük a tegnapi napot,
Ez azonban igényel majd egy külön lapot
Drága gyermekeim. Miután fél évig semmi nem borzolta a blogtenger hullámait, egy kellemesen szórakoztató bejegyzéssel újra fellövöm magam a netre. Úgy történt tehát, hogy áttettem székhelyemet egy rövidebb időre Spanyolországba. Ezt elég ügyesen abszolváltam, például a ryanair 35 kilóval támogatta szakmai pályafutásomat, ezt én 34,9 kilóval meg is köszöntem.
Ha esetleg szeretnétek, hogy kronológiai sorrendben haladjak, akkor most figyeljetek. Megérkezésem teljesen simán történt, akárcsak mint Mr.Bédekker, mindent elértem s fokozatosan szoktattam magam hozzá a tökéletes tavaszi klímához. Az első néhány napot roppant izgalmas dolgokkal töltöttem, mint például diákigazolvány, telefonszám, lakáskeresés és ivás. Csak egy maradhat, és az nem az első három. Mostanra úgy éreztem itt belül, hogy itt az ideje, hogy kedveskedjek magamnak egy kellemesen meghitt otthonnal en el city centro. Így is tettem. Tehát leköltöztem a citybe, a lakás egy kellemes ápártámento, tetőterasszal a város szívcsakrájában.
Ezt követően különböző programokon vettem részt az egyetemen, ahol láthatóan a tanulás és minden akadémiai képződésre vonatkozó szomjúságom csillapítására érdemes dolog szolidan a háttérbe szorul. A nyitó beszédnek két sarkalatos pontját véltem felfedezni: a Senor Nemtudommilyentisztségbenlevősnagyonokosakatmondó mélységes együttérzését fejezte ki minden most érkezett erasmus diáknak, hogy sikerült kifognunk azt a telet, ami évek óta a leghidegebb. Hálistennek nem voltam rest felidézni, hogy én a 20 fokot ma úgy ünnepeltem, hogy egy szál pulóverben mentem a suliba. Ha ez még nem lenne elég, akkor íme a következő fontos dolog, melyre ha lehet mindennap legyünk tekintettel a szemeszterben: ha piros zászlót látunk a tengerparton, ne menjünk be a vízbe. Ekkor már majdnem a szívemhez kaptam, hiszen azért mégiscsak…az én idegeimmel sem lehet csak úgy szórakozni. Majd, mintegy laza levezetés, elmagyarázták, hogy ha esik, mindenképp vigyünk esernyőt. Hogy egy kicsit enyhítsék a drákói szigort, bemutatkozott az itteni erasmus szervezet, melyet egy pompásan megszerkesztett videó követett részben a Fluor Mizu c. számra. Ekkor kimentem megnézni, hogy ez az Universidad de la Siesta y Fiesta? nem. dont vöri.
A sok stresszt levezetendő tegnap berobbantunk az éjszakába, de előtte még azért gyorsan megtanultam németül, hogy szeretnék 12 fej hagymát. Ki tudja mit hoz az este… A mai napom a szieszta jegyében telt, ezt egy késői osztrák vacsorával fogom megszakítani, nagyon izgulok mi lesz a vacsi, remélem valami igazi kuriózum-egzotikum, mondjuk bécsi szelet….
Így tehát most ezzel zárom a monológomat, egy élmény, hogy újra itt lehetek, remélem valami ilyesmit hiányoltatok.