Nahát…ti is észrevettétek h nem volt új bejegyzés? pofátlanság. de újra megjelentem a porondon. Szerfelett szégyellem magam a jelentős késésért, azonban különböző dolgok jöttek közbe. Íme egy összefoglaló azért az elmúlt hetekről:

Az első héten annyi történt, hogy a bicikli maffia áldozatává vált a kis társam s kórházba kell majd vinnem. Így most minden napom egy üdítően frissítő sétával kezdődik s végződik. Érdekes módon, mint a ló, akit a szemeszter elején ráállítottak a pályára, gyalog is a bicikliúton közlekedem. Nagy szerencse, hogy eddig nem vonattal jártam…Csütörtökön teniszezni mentünk a lakótársammal, de úgy határoztunk, hogy a bemutató meccsünket inkább csak magunknak mutatjuk be és nem hirdetjük meg grand slam tornaként.

Pénteken elmentünk Granadába s egészen vasárnapig ott voltunk szerencsére. Granadának van egy olyan könnyen elfogadható tulajdonsága, hogy minden ital mellé ingyen kaja jár. A mini nyaraláson kicsit meglegyezgetett a betegség szele, de ezt könnyen elhessegettem és s ment nekünk a lázas partizás s az electrolatino. A hely ahova egy kis segítséggel betévedtünk egy színház leheletnyi átalakításával nyerte el végső formáját. Hálistennek megfelelően kultúráltnak találtam és partizó pózba vágtam magam.

Majd miután hazatértünk erasmusos alvóvárosunkba, én fellőttem az igazi betegséget és lázas várakozásba kezdtem, ugyanis  a családom mostanra időzítette a vizitet. Ők megjöttek, én azonban lázas maradtam. Ezt a kellemetlen, de pikáns részletet leszámítva, elmentünk Portugáliába és ott is töltöttünk egy hetet. Majd pont mielőtt unatkozni kezdtünk átmentünk Malagába és folytattuk tovább mézmocsár életünket. Tehetséges családom akkurátusan kiválasztotta az egyetlen hét rossz időt az évben, de egy percet se aggodalmaskodjatok, most hogy elmentek újra 25 fok van. Azért ez nagy szerencse.

Azt mindenképp fontos, hogy felírjátok, hogy nem feltétlen jó dolog itt betegnek lenni. Mikor éppen lázasnak tituláltam magamat elmentem az ügyeletre, ahol közölték h nono, itt csak 3 és 8 között van rendelés, menjek át a körzetihez. Mondtam neki, hogy köszönöm a szíves útbaigazítást, pont erre vágytam, már indulok is. Majd mikor az elemekkel harcolva leküzdöttem a távolságot és bevánszorogtam a másik rendelőbe, közölték h nono, nem működik a számítógépes rendszer, várjak 3ig és menjek az ügyeletre. Itt már kevésbé ugrándoztam jókedvemben, picit talán káromkodhattam is. Majd mikor újra visszamentem az ügyeletre, az orvos "keep calm and carry on" jelleggel felírta ugyanazt a két gyógyszert, ami már akkor 1 hete bizonyult hatástalannak. A see you later spanyol megfelelőjét abban a pillanatban tökéletesen valósnak éreztem ám erre hálistennek nem került sor. No mindegy, a veszély elmúlt, most a kis lakótársam küszködik az életben maradásért, ajánlottam neki a fenti kiváló szakembert, akit ő meg is látogatott, de csak holnapra kapott sorszámot.  Tranquilo, tranquilo…

Most, hogy életem egén a viharfelhők szétszéledtek, néhány napig lelkesen beülök az iskolapadba, hogy aztán onnan kipattanva köszöntsem a drága Szilvit.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.